 |
| Juglans regia |
Kedves csemegénk, a dió, ünnepi sütemények elmaradhatatlan kelléke. A diófa pedig a kertek dísze, amelyet - ahogy mondani szokás - az ember az unokájának ültet. Szinte minden része hasznosítható. Árnyas lombja alatt megpihenhet az egész család, fáját a bútoripar hasznosítja, a levele és zöld burka ismert gyógynövények. A dió latin neve a Juglans, a Jovis glans, vagyis "Jupiter makkja", arra utal, hogy isteneknek való eledel. A dió termése, bármilyen furcsán hangzik is, zárt kupacsú makktermés. Hazánkban a legelterjedtebb a közönséges dió (Juglans regia), vagyis királyi dió. Őshonos fajta, kertekben, utak mentén gyakran ültetett fa. A dió szimbolikája is érdekes, a népmesékben és -dalokban gyakran felbukkan. A dió a bölcsesség szimbóluma, a "kemény dió" nehezen megoldható feladatot vagy nehéz embert jelent, a "diófa alatt kötött házasság" pedig a titkos kapcsolatra utal.
A dióbél fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét, jótékony hatású a szív- és érrendszeri megbetegedések esetén, ugyanis tele van telítetlen zsírsavakkal. Található benne E-vitamin, Omega-3 és Omega-6 zsírsav, kálium, magnézium és kalcium. Lábadozó betegeknek darált diót ajánlanak mézzel. Kalóriatartalma magas, régen a kolduló szerzetesek diót tettek a zsebükbe, ugyanis a túlélést segítette.
A diófa leveléből és a zöld burkából készült tea emésztési zavarok, bélhurut, és bélférgesség ellen jó, magas vérnyomásban szenvedőknek is ajánlják. Májbetegségek és légúti megbetegedések, mandulagyulladás esetén is használták. Jó gyulladáscsökkentő, de sejtkárosító hatása miatt azonban huzamosabb ideig nem ajánlott használni. Csersavhatása miatt levéldrogját felületes gyulladásoknál alkalmazzák külsőleg lemosásra, borogatásra. A legyek ellen dióágat tesznek az ablakba. A dióbél-gerezdeket elválasztó belső válaszfal ugyancsak gyógyhatású, teában, a szívkoszorúér betegségekre jótékonyan hat. Vértisztító tea készülhet diófakéregből is. A dióhéjtea Nógrád és Szabolcs Megyében ismert.
A dió festőnövény, legtöbbször a burkot főzik ki, ám a diólevélből világosabb színt kapunk. A diófa kérgéből barna festék nyerhető, a kifőzött dióhéjból pedig drapp. A megégetett csonthéj fekete festéket ad, amit régebben könyvnyomtatásra is használtak. A burok főzete hajfestékként is ismert.
